ÉLMÉNYBESZÁMOLÓK

2006. AUGUSZTUS 23.

  A szerdai napot nagyobb előzetes egyeztetés előzte meg. Gondoltunk egy merészet és a főváros környékére indultunk, konkrétan Sülysáp-Halásztelek-Tabajd irányába, ahová az általunk tenyésztett kölykök elszármaztak.

  A napot dél körül Sülysápon kezdtük Rasztari-Duci Csipkénél, aki Duci és Koppány utódja. Árpi, Violetta és Luca otthona a fővárostól észak-keleti irányban fekvő, a Budapestet övező hatalmas járműforgalomtól kissé távolabb esik. Maglód felől érkezve a budai hegyek lábánál érezhettük magunkat. A főútról nyílik a Kodály Zoltán utca, ahol barátságos kisház fogadott bennünket.

  Hétköznap lévén Árpi dolgozott, de Violetta már a kapuban várva fogadott bennünket. A gömbölyű kavicsokkal feltöltött kocsibejáró után, esztétikusan kiemelkedve az utca szintjéből gondozott virágoskerttel övezett hatalmas füves udvaron találtuk magunkat. A füves part egyik sarkában kerti tó, a másik sarokban egy éppen termő almafa ágára erősített hintában ült Luca, Csipke kisgazdija. Az almafa alatt a kerti székeken ülve jót beszélgettünk.

  Luca és Csipke között kialakult és létezik egy megfoghatatlan, leírhatatlan finom kapcsolat. Csipke miközben hatalmasakat száguldozik a fűben, aközben érzékien finoman bánik a kislánnyal. Eltűri, sőt igényli, hogy Luca, aki épp most kezd totyogni a szőrébe kapaszkodjon, fejét símogassa. Valahogy az egész ottlétünk alatt a kettejük viszonyától elvarázsolva áradt felénk az, ahogy mi Violettát és Árpit megismertük…a csendes és nyugodt, meleg és kedves szeretet. Ez az érzés látható volt Csipkén is, hiszen néha pusziáradattal halmozott el bennünket, persze a Lucától időnként elkunyerált alma elfogyasztásának idejére abbamaradtak a labdázás örömei.

Csipkelabda

Csipkepuszi

  Köszönjük Violetta az érzést és azt, hogy megismerkedhettünk! Az az almafa nagyon finom gyümölcsöt terem és a kerti tó halainak eredete még mindig megfejthetetlen.

  Ezt követően Budapest déli része felé vettük utunkat. Az M0 autópálya kellős közepén, a fővárostól délre fekszik Halásztelek. A településre érve kezdetben az út csak a lakott rész szélén, annal bal oldalán halad. Beérve a házak közé az út job oldalán egy cukrászda terasza látható kékeslilás székekkel. A Tutti-Frutti cukrászda mellett cukrászüzem is található, ahol bizony békebeli, finom főtt fagylaltot gyártanak…azt, ami gyermekkorunk E számoktmentes ízére emlékeztető. A cukrászda és az üzem vezetője Karcsi, Rasztari-Duci Bohém Bagi Pasa tulajdonosa.

  Bohém, mert bohém az élet, Bagi, mert ez Karcsi kisfiának beceneve és Pasa, mert Karcsi megrögzött, rendíthetetlen Puli kedvelő és eddigi Pulijait mind Pasának, jobban mondva Pasinak hívta. Így is hívják most a Pulijukat, hogy Pasi.

  Pasi a cukrászdától beljebb, a település belsejében lévő utcák egyikének székelykapus házában él. A többgenerációs ház székelykapuja mögött gondozott előkert után egy gyepes hátsó zárt udvaron találtuk magunkat. Az udvar sarkában egy 50 éves barackfa árnyékában a francia pakli szimbólumaival díszitett kerti asztal körül csodálhattuk Pasi játékát kisgazdijával Bagival.

  Pasi egy nagyon élénk vérmérsékletű, remek házőrző, aki pont passzol Bagi elevenségéhez. Egész másként viselkedik idegenekkel, a felnőttekkel és egész más Bagival…vele finomabb és kedvesebb, eltűrve az eleven fiú heves szeretetét. Pasi gazdáiban közvetlen, vendégszerető embereket ismertünk meg.

  Köszönünk mindent, a fagyi nagyon jó, még a kardozást is Bagival. A borsos tokányra benevezünk!

  Végállomásunk ezen a napon az Etyeki Borvidék szomszédságában, egy hegyvidéki kisfaluban volt található. Tabajd a Székesfehérvár és Bicske között elterülő dombos-hegyes vidék közepén található. Etyek felől gyönyörű táj mellett, platánfák hatalmas árnyékában érkezünk a faluba. Az a típusú vidék, ahol kocsiban az ember letekeri az ablakot, hogy beleharaphasson a levegőbe. Rögtön a falu kezdetén, közvetlenül az út mellett egy hatalmas sarki ház Rasztari-Duci Bendegúz otthona. Szabolcs és Ági már vártak bennünket, csakúgy, mint három kislányuk.

  A három szőke lány ráparancsolt Bendegúz házőrzőre, mert meglehetősen keményen fogta a kaput. A ház teraszára ülve Bendegúz már barátságos volt, még hízelgett is, hiszen látta, hogy Ági és Szabolcs közvetlenül beszélget velünk. Természetesen a lányok is megmutatták otthonukat és beavattak bennünket néhány személyes titkuk rejtelmeibe. Jólesett a zsibongó család hétköznapjában beszélgetni…ha csak oly kis időre is.

  Köszi Szabolcs és Ági mindent! A lányok lovaglásáért drukkolunk (biztos most is a ti szobátok a legjobb, hiszen ott lehet körbe-körbe rohangálni) és a szomszéd meggyfájáért tegyetek meg mindent.

Végezetül köszönjük mindannyiótoknak a vendéglátást, a baráti beszélgetéseket és a közvetlen hangulatot. Elnézést kérünk mindenkitől, hogy nem maradhattunk tovább, de ígérjük legközelebb úgy csináljuk, hogy egyszerre csak egyvalakihez megyünk!

Hisszük, hogy a tőlünk elszármazott Pulik gazdáiban távoli barátokra leltünk és reméljük ez a barátság a későbbiekben csak erősödni fog. Általatok annyi élménnyel és eseménnyel gazdagodtunk, amiről beszélni fogunk…egészen addig, amíg csak élünk.