ÉLMÉNYBESZÁMOLÓK

2006. SZEPTEMBER 24. 

  Vasárnap reggel egy régi meghívásnak tettünk eleget! Kovács Pisti édesanyja -akinél Rasztari-Duci Bodri Botond él- hívott meg bennünket ebédre, hogy töltsünk el ott egy kellemes napot.

  Korán reggel keltünk és Pistivel indultunk Szegedről a Bács megyei délvidék felé. Az uticélunk Csikéria volt. Ez a falu a legdélebbi település abban a megyében. Szeged felől Baja irányába vezet az út és Kelebián keresztül le a határhoz. Csikéria közvetlenül a határ mellett fekszik, olyannyira, hogy a falu egyik része már Szerbiában található, az államhatár rendezése ketté osztotta a falut. A falu szélén fekvő horgásztó partjáról tisztán, közelről látni a Szerb őrtornyot, ami jelzi, hogy bizony pár kilometre csak a zöldhatár. Maga Csikéria egy rendezett, széles utcákkal biro, tipikusan délmagyarországi jellegzetességekkel biro szép falu. Párezer lakosa ragaszkodik a településhez és szépen rendben is tartja azt.

  Érkezésunkkor a háziasszony már végzett a főzéssel, a kapuban a két unoka fogadott bennünket nagy örömmel és máris indult a beszélgetés. Beszélgetés a kutyáról, Bodriról, elmesélték egész addigi történetét, hiszen a két gyermek nagy kedvence, játszópajtása Bodri, aki igazi falusi Pulivá cseperedett. Nem kiállítási minőségben, de annál nagyobb szeretetben éli mindennapi életét és jó házőrző hírében áll.

  A gazdasszony elmesélte, hogy amióta a férje meghalt mindig vércukor problémái voltak. A stressz, az idegeskedés és a magány miatt folyamatosan gyógyszert kellett szednie, hogy ne szökjön fel a cukorszint. Mondom ezt azért múlt időben, mert amióta Bodri van neki azóta ilyen probléma nincs! A Puli egyszerűen nem engedi, hogy neki bánata legyen. Minden nap kitalál, csinál valamit, ami okot ad az örömre, a vidámságra és feledteti a bajokat. Persze hozzá tartozik, hogy Bodri ok arra is, hogy az unokák többször ott legyenek a mamánál és játszanak a Pulival az udvaron.

  A két gyermek kapcsolata a Pulival szintén valami megfogalmazhatatlan és elmondhatatlan. A morgó, kaput fogó házőrző Puli a gyerekek kezében szelíd, barátságos és finom társsá változik. Nem is kellenek hozzá szavak, hiszen a mozdulatok, tekintetek sokkal jobban elárulnak minden. Bodri jó családba került.

  A beszélgetés közepette alkalom nyílt arra is, hogy Bodri szőrét kicsit rendbe tegyük, füleit kitakarítsuk, a talpán a túlnőtt tincseket levágjuk. A kozmetika végére megmelegedett a leves és az ebédlő asztal körül a gyerekek mellett a család is gyülekezett, Pisti nővére, annak férje és a többiek.

  A finom ebéd elköltése után a kávé mellett folytatódott a beszélgetés, az egész család bekapcsolódott a mondandóba így el is szállt az idő. Beszélgetés a házőrzés fontosságáról, a kutya szeretetéről és helyéről a családban. Estére kerekedett és már indultunk vissza haza. Búcsúztunk a családtól, persze nem végleg, hiszen nagyon jól éreztük magunkat a békés, baráti fogadtatás közepette.

  Köszönjük ezt a szép napot!