ÉLMÉNYBESZÁMOLÓK

2007. JANUÁR 03.

  Az év kezdetén a szabadságunkat egy sülysápi utazással kezdtük. Jóbarátainkhoz indultunk, meglátogatni őket. Az utat már rutinból, térkép nélkül tettük meg…az autópályáról letérve Mende felé. Majd Kóka irányába a piacnál lekanyarodtunk és már ott is voltunk barátaink háza kapujában.

  Rasztari-Duci Csipke már ismerősként várt bennünket és örömében rögtön a kapuban a nyakunkba ugrott. Hűvös szeles idő volt és kissé borult. Ez a télhez képest nem szokatlan…de nem ez a tél, hiszen végig tavaszias időt tapasztaltunk. Mielőtt a házba bementünk volna beszélgettünk az udvaron. Luca épp akkor ébredt fel és kipihenve fogadott bennünket. Violetta ölbe vette amíg beszélgettünk és Csipkét cirógattuk. Violetta mesélte, hogy Luca annyira együtt érez Csipkével, hogy Csipke szőrét is úgy kell szétszednie, mikor Luca nem látja, mert a kislány megvédi a Pulit.

  A beszélgetés közben feltűnt, hogy Csipke milyen játékkal van és mennyire élvezi, ha körülötte nyüzsgünk. Árpi tanította meg, hogy toppantásra fogjon és ugasson.

Csipkefog

Szilveszterkor Violettáék együtt töltötték vele a petárdás éjfélt a házban. Luca behívott bennünket, mert a tévében a kedvenc sorozata ment. A karácsonyfa mellett sokat beszélgettünk és Luca sorra előhozta játékait. Minél többször találkozunk, Luca annál oldottabb és közvetlenebb, ami nagy örömmel tölt el bennünket. Csipkével még az ebédjét is megosztja, ha édesanyja Violetta nem veszi észre, akkor néhány falatot Csipkének juttat az asztal alatt.

  Közben megérkezett Árpi is a munkából és beszélgetni újra az udvarra vonultunk.

  Be is sötétedett, hiszen annyi mondanivalónk és közös téma van, hogy elrepült az idő. Nem búcsúztunk nagyon, mert folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Luca kortyolt még egyet a szénsavas gyömbérből, majd puszit adott nekünk és útrakeltünk haza…

Köszönjük a vendéglátást és mindig nagyon örülünk, ha találkozunk!