ÉLMÉNYBESZÁMOLÓK

2011. DECEBER 30. MÓRAHALOM

Mórahalom

Látogatás Buksi otthonában...

Valahogy ez a tél nem akar már hideg lenni! Kora tavaszias kora délutáni napsütésben gördült az autónk Mórahalom felé. De még mielőtt elértük volna a várost, lecsaptunk jobbra és gondozott, gondosan karbantartott tanyák közötti földúton kanyarogtunk úti célunk felé. A házigazdák a Dél-Alföldi paraszt emberek szívélyességével fogadtak bennünket. Nem is a házba invitáltak először, hanem Marika és férje a gazdálkodó ember vagyonát, értékét jelentő jószágokat mutatta meg csillogó szemmel. Karácsonykor a 8 Magyar Tarka tehén egyikének kisborja született. A jószágok mind patyolat rendben, tiszta fekhelyen és gondozott, kultúrált istállókban pihentek. A 8 tehén olyan helyen, hogy bármelyik inas, béres megirigyelné szállásukat. Éppen nekifeküdve kérődztek, amikor az istállóba léptünk és lomhán álltak fel sorban megmutatni magukat. A vegyes korosztályban képviseltette magát a meggypiros öreg tehén csakúgy, mint a zsemleszínű előhasi üsző. A tehenekhez elkísért bennünket Buksi Puli is. Hivatalos nevén Rasztari-Duci Szecska, aki Ima és Daru fia. A szemet gyönyörködtető, színpompás tarka baromfik közben lelkesen kapirgáltak a gazdasági udvarban és a napsütésben homokfürdőt vettek. A mórahalmi homokhát hálás ebben a tekintetben, hogy még csapadékos időben sincs az a vendégmarasztaló sár, mint a fekete földeken. Viszont jobban kéri a földművelő ember kezétől a kenyeret, mert jobban kell művelni, öntözni és trágyázni a többinél. Elő került az udvaron a megmentett 3 lábú vörös cica is, aki Buksi játszó pajtása a fekete keverék őrkutya mellett. Nem csoda, hogy egymásra találtak, hiszen a keverék kölyök egyik szülője Hortobágyi Puli. Kicsit nagyobb a standard Pulinál, nem olyan tekintélyes, de fürtös szőrrel, és roppant mozgékony, energikus típus. Buksi a házigazda bizalmatlanságával és vissza fogottságával fogadott bennünket, a lábunkat szaglászva. Végül a paraszt ház vendég szobájában folytattuk a beszélgetést, ahol az egymásba öltött mondatok közepette a tanyasi ember vendégszeretetét élvezhettük tiszta fehér teríték mellett saját házi készítésű sütemények fogyasztása közben. A szűkszavú, ritkán, de nagyot szóló Dél-Alföldi parasztember szókimondó, őszinte és nagy törvényű, kérges beszédében volt szó sok mindenről a tanya körül folyó gazdálkodással kapcsolatban. Buksi közben a bejárati ajtó előtt a küszöbön, azaz a helyén elfeküdve, néha felpattanva, fülét hegyezve várt vissza bennünket egy kis bizalmas, kegyet osztogató simogatásra. Mielőtt újra autóba szálltunk volna egy kis túró, egy kis alma, egy kis Erdélyi Áfonya Pálinka került a kosarunkba. Így búcsúztunk Buksi otthonától, miközben Marika és családja integetett, ahogy a kocsink újra ráfordult a kacskaringós földútra Mórahalom alatt.

Köszönjük szépen a szíves vendéglátást!