ÉLMÉNYBESZÁMOLÓK

2007. 01. 28. DÁVOD

  A reggeli kutyaiskola után Papp Gábor és Korponai Brigitta barátainkhoz indultunk…vártuk is már nagyon a találkozást, hiszen régen ültünk össze egy kiadós beszélgetésre. Odaérkezve Gábor kijött elénk Dávod határába, mert a szűk, kanyargós kis utcák rengetegében még mindig nem jegyeztük meg az utat a Bácskaszéli Bundás tenyészet otthonáig.

A pikáns mézes-fokhagymás hús éppen kisült és a köret is elkészült, mire betoppantunk. Gombás, tárkonyos raguleves és a sült hús után a sütemény már alig fogyott, annyira jóllaktunk. Az ebéd lemozgása érdekében Gábor kiengedte a belső udvarra a Komondorokat és azok simogatása közepette folytattuk a beszélgetést.

Ispán hatalmasat nőtt, amióta nem láttuk, és Alba viselkedésén már tényleg látszódik, hogy készül az anyaszerepre. Nyugodtabb, komótosabb és megfontoltabb, mint Gerle, aki ott jártunkkor bebizonyította, hogy milyen is a Komondor vér területőrzés szempontjából. Velünk, akik a gazdával beszélgettek kedves és simulékony volt, de amint gyanús neszt hallott már fogta a kaput.

A kamasz Ispán hatalmas kerek fejét a combunkhoz nyomta, néha fel-fel ugrott, hogy játékra hívjon bennünket. Rövid időn belül hatalmas, fehér Komondor forgatag kerekedett az udvaron, de Alba csak csendesen ülve szemlélte a fiatalok hóbortos jókedvét. Csodálattal töltött el bennünket az a méltóság és tettrekészség, az a nyugodt hízelgés és robbanékony területvédés, ami jellemző a Bácskaszéli Bundás Komondorok alapítóira.

Késő sötét este volt már, mikor haza indultunk. Észre sem vettük mennyire eltelt az idő. Így szokott ez lenni barátok közt, hiszen mondanivaló az mindig van bőven.

Köszönünk mindent Gábor és Brigi!