ÉLMÉNYBESZÁMOLÓK

2007. NOVEMBER 25. KISVÁRDA

Jöhet hó és lehet fagy, téphet a hideg szél és akár csípheti is a levegőt, sőt eső verheti a hátunkat…annál jobb és annál elszántabb! Hajnalban útra keltünk, hogy az ország másik végében idegen pályán látogassuk meg barátainkat és lássuk milyen szépen dolgoznak az ottani kutyaiskolában.

Nyíregyházán működik ez a jó kis suli, fiatal kiképzővel és több tudásszinten szétosztott kiképzés keretében társasági kutyákkal. Bodri és Picúr állt be a vezénylő körbe, hogy a többiekkel együtt meneteljen. A baráti meghívás Kalmárné Fehér Zsuzsi részéről érkezett, oda, ahová ők járnak okításra a Pulikkal. Ottjárttunkkor Tincses-Kincsem Bosco szerepelt éppen és nagyon tetszett a munkája nekünk.

Engedelmes fegyelmező gyakorlatok felében eleredt az eső, de ez nem szegte kedvünket. A kutyáknak ez nagyon jó próba arra, hogy teljesítsenek zord időben is, hiszen régen is dolgozniuk kellett ha esik ha fúj! Dolgoztak is szépen, mert nem papírból tették őket össze és az ázott tincsek is ugyanúgy vetődtek a földre fektetésnél. Bosco már a menet közben állításra is képes zuhogó esőben.

Suli után Kisvárda felé vettük az irányt, ahol átmelegedtünk és rengeteget beszélgettünk. Láthattuk Rasztari-Duci Eddát, aki ázottan is ugyanolyan jófej csajszi, mint tűző napsütésben. Hamar beesteledett és a hosszú út hazafelé indított bennünket. Bár megfogadtuk, hogy emiatt nem indulunk hamarabb és a baráti találkozástól nem vesszük el ezért az időt, így késő éjjel értünk haza, de megérte…

Köszönjük Zsuzsi és Peti!