ÉLMÉNYBESZÁMOLÓK

2009. FEBRUÁR 07. 12. DÁNYÁN

HALOTT IDŐ

 

Dányánban az elmúlt években nem volt olyan kemény, elviselhetetlen hótakaróval megáldott tél, hogy a juhokat ne lehessen legeltetni télen is. Ezt Ozsváth Tibor mondta el nekem, amikor legutóbbi ottjártamkor kérdeztem. Február elején még az egész téli széna készletük megvolt betárolva, felkészülve a télre. Érkezésünkkor épp gabonát rakodtak pótkocsiról, amit vásároltak a juhoknak. Gabonára, abrakra azért volt szükség, mert a juhok megkezdték ellésüket, ami az eljövendő 1,5-2 hónapban le fog zajlani és ilyenkor szoptatás idején a tejtermelés beindulásához szükségük van plusz takarmányra a legelőfű mellett. Néhány anya a bárányával már az istállóban töltötte az időt, de a többiek, akik még nem ellettek, azok kint voltak a legelőn.

Megtudtam azt is, hogy a juhok bár keverékek, keresztezettek, de megjelenésük, fenotípusuk, formájuk nem véletlen, hiszen a keresztezés legnagyobb hányadát a helyi ismert gyimesi racka fajta teszi ki. A gyimesi racka pont olyan, nagyon hasonló, mint amit akkor látunk, ha Dányán juhaira nézünk. A magyar rackával ellentétben a különbség annyi, hogy a szarva nem csavart, hanem íves, illetve a szőrszerkezete nem annyira tincses, nyíltabb és nyitottabb. Extenzív tartásra az ellenálló képesség és a szervezeti szilárdság miatt ugyanúgy alkalmas, mint magyar rokona. A hasznosítás fő iránya kettős. Legjelentősebb a tej és az abból készült túró sajt, illetve másodikként a bárány szaporulat haszna említhető. A bárányokat Ozsváth Tiboréktól ugyanúgy olasz felvásárló viszi, mint innen Magyarországról zömében. A kifejt tejet a kecsketejjel vegyítve a faluban kialakított tejátvevő helyen adják le rendszeresen. Az átvevőhely egy falusi ház tetővel, fallal ellátott melléképülete. Ozsváth Tibor elmondta, hogy tehenekkel is rendelkeznek, gulyájuk van. A tehén tartás egyébként jellemző a falura, mert Dányánban 100 lakosra 100 tehén jut. A leellett anyajuhokat már nem legeltetik, hanem istállóban védik, hogy a bárányok megerősödjenek. A nehézvemhes, ellés előtti napjaikat töltő juhokat sem terelik a legelőn, nehogy a hajtástól hamarabb elvessék bárányaikat. Így a terelő kutyáknak ez az időszak egy halott idő, amikor nem kell annyit dolgozniuk.

Az időjárás így február elején még kedvez is a juhok legeltetésének, mert a fű éppen zöldellni kezd és még apró, amit a juh jobban szeret, igaz többet kell járnia, hogy jóllakjon. Utamon Bodor Gábor, Rasztari-Duci Angyal gazdája kísért el. Érkezésünk után kigyalogoltunk a legelőre, hogy a Pulikat szemügyre vegyük. A juhok, a nyáj épp a Dála nevű csúcs aljában legelt a falu határában lévő 100 éves fa szomszédságában. Nem számít annyira idegen kultúrának egyébként, mint ahogy azt először hinné az ember, hisz a jószágtartás során ugyanúgy gémeskútból itatnak például, mint a magyar Alföldön. Gémeskút található a falu központjában, Ozsváth Tiborék egyik háza előtt, de ilyet láttunk a határban is a legelőn.

A nyájhoz érkezve a juhok mellett az egyik Pulit találtuk csak. A pásztor elmondta, hogy a másik Puli, a kan másfél hónapja egy legeltetés alkalmával az egyik őrkutyával sebzett vaddisznóra rontott. A vaddisznó az őrkutyát kibelezte, hasát felhasította. Nem menekült meg Rigó Puli sem, mert elkapta és a lábát törte, a mellső lábán nyílt törést okozott. Ezzel alá is írta ezen a vidéken a Puli halálos ítéletét, mert a környéken csak a községközpont Bonyhán van állatorvos, két falun túl, de ott sem rendszeresen. Hegyek közt terelő kutya nyílt töréssel nem terelő kutya többé. Ezért is a főcímben a holt időszakot jelölő Halott Idő. Ozsváth Tibor megtette azt, amit eddig is, miszerint szólt, jelzett az ismerősének, rokonának, aki szerződésben rögzített módon aláírásával elvállalta, hogy a fejleményekről tájékoztat engem. Szólt neki már másnap, de az összekötő személy nem jelezte felém a történteket! Elhallgatta az információt. Ennek következtében Rigót halálra ítélte, mert a nyílt törés elüszkösödött, elfertőződött. Magam mentem több falun keresztül járhatatlan utakon, hogy megnézzem Rigó sérülését…elkéstem. Hozzá teszem, hogy most nem is összekötő személy kísért el, előre megbeszélt módon és mutatta be, tálalta a körülményeket, hanem saját kísérőmmel váratlanul érkeztem. Rigót a pásztor, Ozsváth Tibor rokonai vették magukhoz, hogy majd meggyógyítják. Megérkezve Rigó egy erdélyi sáros udvar sarkában lévő disznó ólban tengette életét. A disznó ólat persze nem úgy kell érteni, mint ma Magyarországon, hanem gyakorlatilag olyan ezen a vidéken, mint egy zárt fa kaloda, láda ajtóval. Rigó senkit nem engedett magához, rúgott-vágott-harapott. Nem is engedett magához senkit közel, csakis a pásztort, a gazdáját. Az tudta megnyugtatni és megfogni egyedül. A nyílt törést a helyiek helyre rakták és bekötötték, de a kötést nem tűrte magán és lerágta. Eképpen a csontvégek újra elmozdultak és a nyílt sebet nyalogatta. A nyílt sebet, amin keresztül folyamatosan genny ürült….elkéstem. Minden esetre a helyszínen a pásztor annyira sajnálta a Pulit, hogy nem hagytuk a rokonoknál, ölelve kezében elhoztuk vissza Rigót Dányánba, hogy a pásztor közelében legyen.

Ügyes tüzelésére a legutóbbi látogatásom alkalmával figyelmeztettem Ozsváth Tibort, aki megígérte, hogy odafigyel Ügyesre, hogy az első tüzeléskor ne történjen baleset. Most a látogatásom idején Ozsváth Tibor közölte, hogy Ügyesnek már voltak kölykei egy helyi keverék kutyától, de nem tudja melyiktől, mert a tüzelést nem vették észre! Mint látható volt a halott időszak alatt Ügyes elszokott a pásztor mellől, hiszen érkezésünkkor a pásztor a faluban rakodta a gabonát, míg Ügyes önmaga önállóan kiment a legelőre a juhok mellé. Erről a juhász nem is tudott, mert az általam hozott szokásos védő oltáshoz a faluban kereste a Pulit. A legelőre a nyájhoz érkezve terelési kérésemet visszautasította Ozsváth Tibor, hogy az elléshez készülő juhokat ne törje a kutya. Elmondása szerint rá már nem is annyira hallgat, mint a testvérére, aki a birkák mellett többet tartózkodik. Eljövetelkor Ügyes maradt a juhok mellett az őrző kutyákkal, nem kísért vissza bennünket és nem kísérte vissza a pásztort sem. Nagyokat szippantott a levegőbe idegen szagunk után, de maradt a nyáj mellett. Az őrkutyák között pedig a Kuvaszt sem láttuk kint, feladata teljesítése közben, mert őt megkötve, láncon tartották a falu egyik eldugott hátsó udvarán. Ozsváth Tibor bevallotta, hogy a Kuvaszt nem használják, mert a legutóbbi balesetének gyógykezelése sokba került és nehogy valami baj érje megint. Igen! A Kuvasz balestét, sérülését az összekötő, kapcsolattartó személy elrendezte, a Kuvaszt műtétre állatorvoshoz vitte. Rigó Puli esetében csak szólnia, jeleznie kellett volna nekem, ha már a pásztor értesítette a Puli balesetéről. Nem vártam el a gyógykezelés intézését, csak az esélyt, hogy ha megtudom, akkor Rigó balesetét intézem én. Úgy gondolom ez a legelemibb emberi gesztus és független szimpátiától, bármiféle érdek viszonytól. Úgy gondolom. Mint ahogy én sem mentem el a Pulik mellett élő Kuvasz mellett átlépve a problémákat, illetve furán vette volna ki magát az érzéseimnek, ha a Pulikat védőoltással beoltom, de a Kuvaszt nem. Nem vagyunk egyformák. Azt tudtam, arra számítottam, hogy a két Pulit nem fogják babusgatni. Még annak is tudatában voltam, hogy nagyobb veszélynek vannak kitéve, mint mondjuk a modern civilizáció közegében. Persze arra nem gondoltam, hogy egy terelő kutyának ebben a környezetben vadászaton kell részt vennie, de az pedig igen váratlanul ért, hogy az emberi számító érdek függőség a halálba küldi információ elhallgatásával. Tudom kellemetlen ember vagyok, folyton kérdezek, de soha nem adok úgy oda Pulit senkinek, hogy nem tudom hová kerül. Ha tehetem, akkor pedig meg is nézem, magam meg is látogatom.