ÉLMÉNYBESZÁMOLÓK

2009. JÚNIUS 07. TABAJD

Már nagyon készültünk a találkozásra és egyszer el is halasztottuk. Ezért már nagyon vártuk a vasárnapot. Nemcsak azért, mert Rasztari-Duci Bendegúz gazdáit, vendéglátóinkat Orbán Szabolcsot, Ágit és a lányokat már régen láttuk, Kata, Sára, Eszti mennyit nőtt, amióta találkoztunk, hanem vendégségbe hivatalosak voltak Rasztari-Duci Hadnagy gazdái is, Neumann Tamás és felesége Melinda, valamint fiuk Erik.

Bendegúz a megszokott módon már a kapuban fogadott bennünket, de most kísérettel, mert a kapuhoz Hadnagy is elkísérte, aki szép fiatal férfivá cseperedett. Érdekes, hogy származás, ősök szerint nemsok köze van a két Pulinak egymáshoz, mégis a formájuk, típusuk és megjelenésük kísértetiesen megegyezett. Bendegúz teljes stabil lelki nyugalommal osztotta meg birodalmát Hadnaggyal, a vendéggel. Hadnagyon látszott, hogy bár remek terület őrzési adottságai vannak, egyszer-egyszer rá is mozdult az eseményekre, de mivel most idegen helyen, terepen van, ezért ezt a posztot meghagyja Bendegúznak.

Mi sem mentünk egyedül, mert vittük magunkkal Rasztari-Duci Jucit és a jövő nemzedék is jól érezte magát, mert szocializálódott, játszott és ismerkedett. Ági a háziasszony remek ebéddel vendégelt meg bennünket, Szabolcs finom kávával fűszerezte a hosszan tartó beszélgetéseket. Ha ismerősök és pláne hasonló felfogású emberek társaságában van az ember, akkor szempillantás alatt eltelik az idő. Szinte észre sem veszi, mert egyik történet a másikat követi és el is röppent a nap. Így jártunk mi is és nagyon jól éreztük magunkat.

KÖSZÖNJÜK SZÉPEN!