ÉLMÉNYBESZÁMOLÓK

2009. NOVEMBER 24. TÁRNOK

Gara első komoly órái a nyájjal...

Rasztari-Duci Gara iskola padba ül, ahol elkezdte ma a terelő iskolát.

Néhány alap feladatot igyekezett elsajátítani ma Gara, mint az irányba küldés és a kerítés, de az igazat megvallva nekem is jócskán van mit tanulni, hogy mikor mit mondok, mutatok, hogy ne zavarjam össze Garát.
Szóval ösztön és képességek szintjén elégedettek voltak a tanítóink, de sokat kell gyakorolnunk. Egyrészt Garának úgymond szét kell szednie a fejében az egyes feladatokat, hogy ne úgy érezze magáért a terelésért dorgáltam meg, ha valamit rosszul csinált.
Szerencsére nagyon jó tanítóink vannak és rengeteget beszélgettünk a tereléssel kapcsolatos dolgokról. Vezényszavak, utasítások tekintetében a dolgomat nehezíti, hogy a fejemben nagyon rögzültek a kiképzőpályán tanultak, amik merőben más elvárásokat támasztanak.
Érdekes volt az is, hogy Gara nem testileg, fizikailag fáradt el a gyakorlásban, hanem fejben és agyban. A beiktatott pihenők közben valami szemet gyönyörködtető, ízig-vérig magyar csodát mutattak meg nekünk a terelésben a Vöröskői-Kondacsipkedő Pumik.

Köszönet a mai napért Menyhárt Krisztinának (Vöröskői-Kondacsipkedő Pumi Tenyészet) és Takács Ferencnek, akik nagy türelemmel fogadtak, sok baráti jótanáccsal láttak el. Fergeteges, feledhetetlen nap volt!