ÉLMÉNYBESZÁMOLÓK

2010. JANUÁR 16. SZEGED

Rasztari-Duci Csanád...

A régóta hűségesen blog olvasók már ismerhetik Koppány és Duci fiának, Csanád azaz Loki történetét. Nála jártam ma és őt látogattam meg.

Loki abszolút családi kutya és olyan közegben él. Az ősi terelésből kapott adottságokkal, amik jellemzik is mindennapi életét.

Szegednek ezen a területén elég kötött, agyagos a talaj. Így miközben Loki a területét védi, vagyis a gazdáit és járőrőzik a kerítés mentén meglehetősen magára szedi a tincseivel az agyagot. Nem is lehet kifürdetni, hiszen több napig száradna és közben azért fagy. Így marad tavaszig a fagyban csilingelő, esős lucsokban ragadós házőrző családtag Puli.

Családtag, mert azért ennek ellenére sokszor bent van a lakásban és macska módjára terpeszkedik a hajópadlón, vagy kuporodik a foteljában. Tamás a főnöke egy héten többször hosszú sétákra indul Lokival. Loki elmaradhatatlan kísérője a családnak a bevásárlások alkalmával a sarki boltban.

- Már nem kell rá póráz. – mondja Tamás – mert megvár a bolt előtt, el sem mozdul, amíg bennt vagyok.

Lokinak társa is lett, egy befogadott fiatal fekete Németjuhász kan. Nagyon jól kijön egymással a két fiatal férfi. Bár vannak macsó rangsor próbálkozások, de nincs különösebb vita és pláne veszekedés.

Irigyek egymásra a gazda szeretetéért, ami mindössze abban nyilvánul meg, hogy ha egyiküket cirógatják, akkor oda pofátlankodik molesztálni a másik is, hogy ki ne maradjon. Teljesen más egyéniség a két kutya, de jól kiegészítik egymást. Pláne ha közös feladat van, akkor abban a pillanatban összefognak, össze tartanak.

Várják a tavaszt, a hajópadlón elterülve, lustálkodva vesznek tudomást a tél múlásáról.