ÉLMÉNYBESZÁMOLÓK

2010. JÚLIUS 06. DÓC

Fél évesen

Nibur kitanulja a gulyás mesterséget...

Rasztari-Duci Nibur újra a Tülkös birodalomban járt Dócban a marháknál. A múltkorihoz képest még otthonosabban mozgott a marhák között és Nagy András már küldeni is tudta a lemaradó tehenekre, növendék marhákra. Ahová küldte Nibur ott hajtotta a marhákat. Mivel még fél éves, ezért az ivaréáréskor belépő határozottság, kemény fellépés még hátra van, de máris beleáll a bambuló marhák tekintetébe. Egy óra marha hajtás alatt sem fáradt ki, pedig körbe járta rendesen a gulyát. András le tudja hívni, vissza tudja rendelni. Estére, amikor befejeztük a hajtást a tehenek már ballagni kezdtek vissza a karámba. Nibur nézte egy darabig a karám ajtón beballagó marhákat és hirtelen késztetést érzett, amíg mi beszélgettünk Tülkös Istvánnal, hogy a karám ajtajához szaladjon és egyenként a legelőről karámba csorgó teheneket megbiztassa. Saját magától jött rá és ezt nem kérte senki. Fél évesen már teljesen bele illeszkedett a gulya életébe, mindennapjaiba és a fejében eszével összerakta, hogy mi lenne az ő szerepe, feladata.

A hajtó kutyák esetében csak azt tapasztaltam, mint Fecske, Fokos esetében Niburnál, hogy fél évesen már képesek arra, hogy ha kezdetlegesen is, ha gyerek fejjel is, de tudják a rendet és gondolkodnak abban, hogy a jószágnak, akiket hajtanak mikor mi a dolga. Ezt nem lehet tanítani. Ez zsigerből jön tényleg és a terelő kutya fejlett kombináló észjárásával kapcsolta össze. A hajtása nem céltalan, öncélú, hanem figyeli az embert és fél évesen már késztetést érez arra, hogy az ember akaratát érvényesítse, illetve amit a gazdája jónak lát, abban segítsen. Mivel senki nem szólt, hogy a marhák ne menjenek a karámba, senki nem szaladt, hogy kihajtsa őket, ezért Nibur azt a következtetést vonta le a fejében, hogy ennek ez a rendje. Ezért amíg az emberek önfeledten beszélgettek Nibur felpattant és nem volt rest minden marhát bekísérni a karám ajtón. Az emberek felől vigyázva, strázsálva őket. Az utolsó marhánál vissza tért Andráshoz, aki megdícsérte. A dícsérettől megelégedett vigyorral az arcán Nibur elnyújtóztatta csurom víz lábait és hassal elterült e legelő füvében.