ÉLMÉNYBESZÁMOLÓK

2010. AUGUSZTUS 6-8. SOMOGYFAJSZ

Somogyfajsz nyáron

Egy nyári hétvége Somogyfajszon...

Túl az Óperencián, a Kárpátok gyűrűjén belül a Dunán túl, a Balaton alatt magasodnak Somogyország dombjai. A Somogyság dombjainak szívében fekszik Marcalitól Dél-keletre Kaposvár felett egy mesebeli 600 lelket számláló falu, amelyet hatalmas sűrű erdő ölel körül és Árpád vezér unokájáról kapta a nevét. A X. századig visszanyúló régi paraszt házai között a Kund Kastély található. Régi történelmi helyen járunk a Kund család vidékén. Az erdőn keresztül a Koroknai patak folyik évszázados csobogással a Hét Malom Völgyében. A falu határába az Őskohó Múzeum és a horgásztó mellett a hihetetlenül gazdag növény és állatvilág is vonzza a látogatókat. Nem csoda, hogy e festői táj, és a falu melletti tó Fekete Istvánt is megihlette, és táplálta egyik regényét. A Somogyfajsz határában elterülő legelőkön őshonos magyar állatfajokat tartanak. A Szürke Marha és a Mangalica mellett nádfedeles fonott kerítésű juh hodályból minden nap Rackák ballagnak a legelőre.

Szinte egész éjjel esett. Elég volt már a bőséges tavaszi, nyári csapadékból, mert még a Koroknai patak fa hídjait is homokzsákokkal kellett megerősíteni, védve a falut, hogy az erdei út járható maradjon. Az éjjeli eső miatt meglehetősen nyirkos volt a reggel az erdő közepén, amikor az emberek álmosan bújtak ki a vendégház ajtaján. Még a magyar kutyáik is a végtagjaikat nyújtóztatták és ásítoztak indulás előtt. Az autók alig győzték kerülgetni az erdei úton a tócsákat, sőt nem is győzték, így mire reggelizni a Kund Kastélyba értek a kocsik nyakig sárosak lettek. A Kund Kastélyban a fenséges früstök elköltése után az autók ugyanazon az úton visszatértek a vendégházhoz. Az emberek hátizsákokat vettek magukhoz és háncsolt görbe botokkal indultak neki az erdei útnak kutyáikkal. Az erdőben a frissítő reggeli sétát a kutyák nagyon élvezték. A nyirkos hűvös ellenére nagyokat mártóztak a pocsolyákban. Bár az emberek próbálták kerülgetni a tócsákat, de akkor meg a vadcsalán csípte meg a lába szárukat és a karjukat az út szélén. Átkeltek a zubogó Koroknai patak felett a fahídon, majd a kanyargós erdei út egy mezőre vezette őket. A dús burjánzó mező sarkában nádfedeles hodály, mellette karám fogadja a látogatót. De talán nem is a hodály akasztja meg az ember tekintetét a szeme sarkából, hanem az eredi útról a nyílt legelőre lépve rögtön szemben egy festői szépségű tó. Vizének felülete, mint egy tükör veri vissza a felkelő nap sugarait, és a napsugarak csillogása megtörik a vízből ágaskodó korhadt fatörzsek között. A hodályban Rackák bégetnek, akiket a kutyák végett hagytak a hodályban, amikor a nagy nyájat a legelőre hajtották. A kutyázott tapasztalt nyáj és a környezet igazi terelő paradicsom. Az emberek mellett a magyar kutyák nem fáradtak el az erdei sétán, így hatalmas élvezettel kergették egymást a reggeli harmatos legelő füvében. A tó víztükre mellett a csapat lepakolta málháit. Beszélgetésük megtörte a természet reggeli csendjét és rövid időre a tó körüli erdőben a madarak is elhallgattak. A rövid beszélgetés után a hodály fonott kerítéséhez ballagtak. A legtapasztaltabb kutya megforgatta kicsit a juhokat a karámban, majd a nyájat a nyílt legelőre hajtotta. A legelő már nem győzte elnyelni a sok csapadékot, így az éjjeli esőtől hatalmas tócsák keletkeztek a mezőn. A Pumik, Pulik és az emberek viszont nem törődtek ezzel, hanem belegázolva a tocsogós fűbe egész álló nap a nyájat terelték. A tócsák nem is száradtak fel teljesen aznap, de azért dél környékén a nap megmutatta szikrázóan forró nyári erejét.

Már a terelés javában megkezdődött, amikor a tó melletti kunyhó asztalánál késeket fentek és egy Rackát kifordítottak a bundájából, hogy aztán apró kockákra szelve a húsa a bográcsban végezze. Késő délutánra el is készült a szaftos finom pörkölt. A nap folyamán a rövidebb szünetek mellet a bogrács tartalmának elfogyasztásakor hosszabb időt is hagytak a juhoknak, hogy legeljenek. A fűben békák ugráltak és az erdő szélén, a fák lombjai közt madarak csiripeltek. Az estebéd után néhányan csónakba ültek, és páran pedig gyalog járták körbe a tavat. Este még sötétedés előtt mentek a magyar kutyák néhány kört a juhokkal a legelőn, majd a nyájat éjjelre a hodályba tették. Szinte már sötétedett és újra el is eredt az eső, amikor a vendégház felé ballagtak vissza az erdőn keresztül. A kutyák még szaladgáltak az erdei úton és levezetés képpen nagyokat kortyoltak a tócsákból. A vendégházhoz érve az erdei ház udvarán már a nappal felmelegedett fűre csepegő eső hömpölygő köddé változott és lassan, mint az aludttej szétterült az erdei avaron. Mielőtt a vendégház lakói álomra szenderültek el is úszott a köd a fák között és csak a korom sötét meg néhány huhogó bagoly búcsúztatta az egész napi terelő munkát.

A Pulik és a Pumik éjjel biztos gyakoroltak, mert egyrészt álmukban látszott, hogy még mindig szaladnak a juhok után, másrészt másnap magától értetődő módon produkálták, és véghez vitték az előtte nap tanultakat. Másnap már nyoma sem volt a párás, nyirkos eső áztatta levegőnek, csak néhány nagyobb tócsa árulkodott a legelőn. A nyári forróságban a gyerekek a tó vizében hűtötték magukat és délután már a felnőttek is követték példájukat. A bográcsban halászlé főtt, és a nap végeztével Somogyfajsz határát maguk mögött hagyva indult mindenki haza. Először a Rackák bégetése távolodott, és Somogyország dombjait elhagyva még a Koroknai patak zúgó csobogását is csak az emlékek miatt hallhatták fülükkel az autóból…