ÉLMÉNYBESZÁMOLÓK

2010. OKTÓBER 16. SOMOGYFAJSZ

Somogyfajsz ősszel

Somogyfajszi évadzáró terelés...

Túl sok volt az eső az idén. Jutott bőven a legelőre is meg a környező erdők fáinak is. A Koroknai patak sem kímélte vissza húzódva, elcsendesedve magát, hanem még gátat is építtetett nyáron az emberekkel. Így a fűnek, vadvirágoknak és a fáknak volt elegendő tápanyaguk arra, hogy minél tovább kitartson az őszi évszakban. A nedves környezet miatt nem is fokozatosan jött az ősz a Somogyság dombjaira. Nem a tőle megszokott módon változtak át a színek, ahogy a fák lombjai elbarnulnak majd elsárgulva lehullanak. Talán a legelő mutatta meg magát legszebben az ősznek, ahogy a vadvirágok és kétszikű növények színpompásabban felkészülnek a télre. A bokrok közül a mogyoró és a vadszőlő kezdte a sort, hogy kövessék a többiek. A Boronka vidék legelőjén a Rackák is már a szegélyeket, erdei út menti földnyelveket legelték. A legelő azért is vághatott neki az ősznek hamarabb, mert a Koroknai patak vízgyűjtő, duzzasztó és kiegyenlítő tavát leengedték. Így felszáradt a legelő és már tócsák is csak imitt-amott mutatkoztak. A tóból égnek meredő, kiálló száraz farönkök kérge mutatta csak, hogy nem is oly rég még szűk fél méterrel magasabban volt a tó, mert a vízszint lehúzódva a fák törzsein gyűrűket hagyott. A legelő melletti tó tükre ilyenkor ősszel is gyönyörű, bár kissé ércesebben, fémesebben feszül, hiszen a levegő reggelente csípni kezd és lehűl. Persze erről a Koroknai patak tudomást sem vesz, csak legfeljebb most kora ősszel csendesebben csordogál a medrében és rápihen a tél előtti áradásra. Egyre korábban sötétedik és az esti szürkületben már a Rackák a tájra fátyolként boruló köd elől ballagnak a karámba. Reggelente már friss harmat lepi el a tájat tócsák helyett is csatakosra áztatva a terelő kutyák lábait. A Kund Kastélyban is begyújtottak és az étkező sarkában a hatalmas zöld cserépkályha ajtaja mögött forró tűz ropog, hogy felmelegítse a terelésben megéhezett kutyásokat. A konyhán ilyenkor nagy keletje van a finomabbnál finomabb ízes vacsorának az éjjeli lámpa pislákoló hangulatában. A lámpát már kora reggel is megkívánja az évszak, de a fűtött éjjeli szállás meleg paplanja alól azért még kelendő a reggeli forró tea, mielőtt a terelő kutyák újra a legelőnek indulnának. Az idő még kegyes a terelés miatt ide zarándokló magyar fajtásoknak és delelésre kellemes nap sütötte meleg támad, de ennek ellenére csak átmenetileg kerülnek le a vastag kabátok néhány órára. Bezzeg a kutyák, akik hozzá szoktak ehhez a magyar röghöz ők nem fáznak. Nem átalkodnak fürdőt venni a reggeli harmatban és belegázolni egy játék erejéig a tóba. Talán még élénkebbek is, mint a nyári forróságban. Élénkek és frissebbek a juhok is és jobban tűrik a tanuló kutyák nyüstölését, mert nehezebben fáradnak. Míg vasárnap már kezdi megmutatni magát az igazi ősz, mert mire a terelő kutyák Somogyfajszról haza indulnak a szél is feltámad és az eső is cseperegni kezd. Búcsút vesznek a tótól és az erdőtől, majd a Kund Kastély vendéglátóitól erre az évre, de ismét rengeteg élménnyel gazdagon térnek haza, ami talán kitart tavaszig, mert haza felé már a következő alkalmat tervezgetik. A kutyák viszont nem törődnek ezzel, mert csak fáradtan bóbiskolnak, ahogy az út elhagyja Somogyország dombjait.