ÜDVÖZÖLLEK! 

Őszintén boldog vagyok, hogy meglátogattál. Én egy 6 éves fekete labrador retriever hölgy vagyok és ha már így találkoztunk engedd meg, hogy szóljak néhány szót magamról.

  A becsületes nevem Városkerti Csásár Alíz, de mióta az eszemet tudom Kyrának szólítanak, így hív mindenki. Kiskunfélegyházán születtem és már kora gyerekkoromban megjelent értem egy autó, amiben ült valaki…valaki olyan, akinek a keze érintése, hanghordozása üzenetet hordozott számomra és késztetést, hogy odamenjek, megszagoljam, megpusziljam, barátkozzam. Akkor még nem tudtam, hogy ez egy életre szóló barátság lesz. Ő Kitty, a gazdám, hozzájuk kerültem.

  Bánkódásom a testvérek iránt csak néhány percig tartott, nem csak azért, mert én voltam közülük a legerősebb, hanem mert helyettük rögtön új családot kaptam, két gazdát és két siheder játszótársat. Azóta ők a testvéreim, bár Zora, a német juhász az én stílusomhoz kissé komoly, de Totyival, aki keverék rengeteget őrültködöm.

  Be kell, hogy valljam neked nagyon tartottam attól, hogy panellakásban kell felnőnöm, de visszagondolva ennek köszönhetem, hogy idegenekkel megtanultam viselkedni. Bár titkon mindig vágytam egy hatalmas kertre, ahol bármikor eszeveszett rohangálásba foghatok, de Kitty gondoskodott róla, hogy a napi többszöri több órás sétákon ezt megtegyem. Szerencsére a sorsom úgy alakult, hogy azóta már jó levegőn, falusi környezetben, kertes házban élek.

  Mint mindenkinél, nálam is eljött a kamaszkor, mikor néha rakoncátlan lettem…ekkor kezdtem tanulmányaimat. Mindig is éreztem magamban a vonzalmat, hogy folyton tenni kéne valamit, de ez a bentlakásos iskolában tudatosult bennem istenigazából. Igaz először szomorkodtam, hogy nem láthatom Kittyt, de hamar rájöttem, hogy ez annál hamarabb bekövetkezik, minél jobbak az eredményeim a tanulásban. Épp ezért a testvéreim közül elsőként én fejeztem be az alapok elsajátítását, és már rohanhattam is vissza családomhoz. Kitty viszont okosan nem hagyta, hogy ezek után elbutuljak, eltompuljak…kizárólag az én boldogságom érdekében azóta is folyamatosan kutyaiskolába járunk. Ráadásul képzeld Cserkeszőlőn képességvizsgát is tettem.

  Kedvelem a fegyelmező gyakorlatokat, ebből hivatalos vizsgám is van. Gyerekként bitangul megtanultam otthon a cipőket elcsenni, de azóta ez már abszolút letisztult apportmunkává fejlődött bennem, sőt ha éppen nem adnak ilyen feladatot szinte mindent hajlandó vagyok a számban cipelni, mert látom, hogy ez mindenkinek otthon hatalmas örömöt szerez. Szerencsére gondoskodtak róla, hogy kapjak egy elhasznált, rossz papucsot, ami persze nekem csodálatos kincs, mert hordhatom amikor csak akarom.

  Az iskolában a többiektől ellestem a csibészelés tudományát. Mivel német juhászok között csiszolódott elmém folyton azt láttam, hogy az embereknek milyen öröm, ha megfogják azt a vastag ruhát a kezükön. Ebből kifolyólag addig ugattam, amíg végre egyszer meg nem foghattam én is. Mivel ez elképesztő elismerést, meghökkentő pillantásokat vált ki mindenkiből azóta is csinálom. Persze Kitty rájött, hogy nálam ez csak játék és apport, meg zsákmány, ezért éles őrző-védő munkával nem is próbálkozunk. Hozzá kell tennem, hogy a nyomkövető munkát viszont nagyon élném.

  Az igazi őrület, az extrém imádat természetesen a vízhez fűződik. Családommal gyakran lejárunk közeli élő és holt vizekre úszni, sőt néha zarándokútra kelünk a Köröshöz, hogy több héten át akkor ússzam, amikor csak akarok. A legjobban azt szeretem, amikor Kitty bejön velem a vízbe és labdát dobál, hogy visszahozzam. Persze örökké figyelek és neked elárulom, hogy állandóan rajta tartom a szemem, mert ha valami baj érné azonnal kihúznám a partra. Egyszer kétszer át is ver, mert megfogja a nyakam, hogy kiússzak vele a vízből. Ha több ember is velem van, akkor folyamatosan körülöttük körözve úszom a biztonság kedvéért. Sajnos nem tudunk mindig úszni menni…pedig én szívesen csinálnám örökké…de rendesek velem otthon is. Képzeld, kaptam egy medencét ezer liter vízzel, amiben amikor csak akarok megmártózhatom. Télen mikor az a fránya zimankó járja, éjszakánként beengednek a meleg, fűtött lakásba és mindenféle déli gyümölccsel halmoznak el, főleg a mandarin a kedvencem.

  Mivel idősödöm és a kor rajtam is halad, el kell mondjam neked, hogy mostanában egyre jobban családalapításon gondolkodom. Gyakorolni, iskolába is csak azért járunk, hogy el ne gémberedjenek az izmaim, hogy be ne fásuljon a fejem. Ezért egyre többször jut eszembe, hogy örülnék egy gyereknek, aki talán tovább vihetné, amit elkezdtem, hogy utódom legyen. Kitty látja rajtam, ezért valószínű, hogy ez a boldogság hamarosan bekövetkezik.

Addig is minden jót kívánok neked, aki időt szenteltél rám, és meglátogattál, és meghallgattad szavaim. Ha gondolod, vedd fel a kapcsolatot Kittyvel elérhetőségénél, mert tudod annyira elfoglalt vagyok, hogy őt bíztam meg evvel a dologgal. Persze szívesen teszi…mert egyszerűen imádja a fajtámat. Most mennem kell, mert a pulik megint rossz fát tettek a tűzre…ha időd engedi látogass meg máskor is, szívesen látlak.